Gyevuska, orosz tango ballada (Tonalit, Hungary, ок. 1947 г.)
Mikor száz-ezer csillagfény hinti ránk sugarát Imaként remeg én felém, egy kis halk szerenád Elfelejteni nem lehet, ő dalolta de rég Gyévuska nyújtsd a kis kezed, vigyáz ránk majd az ég
Így búcsúzott el csendesen, szívverésem megállt Társtalan lett az életem, az idő tovaszállt Messze vitte a lelkemet, és a bús énekét Gyévuska nyújtsd a kis kezed, vigyáz ránk majd az ég
Nyíló orgona, jégvirág, hóvihar, napsugár Megy előre, csak megy tovább, nem tudom merre jár Egy megőrzött kis kép felett glória fénye ég Gyévuska nyújtsd a kis kezed, vigyáz ránk majd az ég
Jön, egy nap újra látom őt, a szívem feldobog Ott áll majd a kis ház előtt, ahol elbúcsúzott Újra hallom az éneket, nekem ennyi elég Gyévuska nyújtsd a kis kezed, vigyáz ránk majd az ég