Mindig az a perc a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk. Mindig az az álom volt a szép, Mely gyorsan semmivé lett, Amit soha többé meg nem álmodunk.
Ma a csókra még csak várunk, Menekülhetsz tőlem még, S megmarad a forró vágyunk, Mint egy szép emlék. Mindig az a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk.
Hiába futsz előlem, A szíved, bárhogy fél, Szemed titokban tőlem, Szerelmes választ kér. A szívem adnám én is, Egyetlen csókodért. Miért szenvedünk hát mégis? Én jól tudom, hogy mért.
Mindig az a perc a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk. Mindig az az álom volt a szép, Mely gyorsan semmivé lett, Amit soha többé meg nem álmodunk.
Ma a csókra még csak várunk, Menekülhetsz tőlem még, S megmarad a forró vágyunk, Mint egy szép emlék. Mindig az a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk.