Sötét felhők alatt járok, a város szinte néptelen Sötét felhők fennt az égen nyomasztó súly a szívemen
Zárulnak sorra az ablakok, az ajtók Fülledt a csend vihar előtt A lelkemre támadnak komor látomások, s úgy szeretnék szelíd esőt
Sötét felhők alatt járok hosszú évek óta már Életemben ritka vendég a bánat oldó napsugár
Zárulnak sorra az ablakok az ajtók fülledt a csend vihar előtt a lelkemre támadnak komor látomások s úgy szeretnék szelíd esőt
Jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar vakító villanás, mennydörgő robaj, felhő szakadás csak szakadjon fel a szívemről ez a bénító nyomás és akkor tán lenyugszom