A kezdetnek a vég a párja Köztük a sorsé a pálya Nem kerget illúziókat Reményből infúziót kap, Aki tudja, hogy mikor dönthet, És mikor írják a könyvet A kérdés, hogy nem volt-e eleve A döntésed elrendelve?
Visszagondoltam a múltra Mindig aranyközépútra Hívott a józan ész hangja, Meg az ösztönöm vészharangja, Mégis veszélyes csatákat Vívott a belső vadállat, Hogy az életem én uraljam, De a sors ajánlatát halljam
Refrén: A folyamat zajlik, És aki nem hajlik, Ha túl nagy a terhe, Annak összeomlik majd a terve Sose volt szolga A becsület dolga A helyes döntésre bírni, Nem az elvakultságba vinni