-Igen? -Szia beszélnünk kell! -Szia, mondjad. -Nem próbálhatnánk meg újra? -Nem! Szerintem ennek már semmi értelme! -De még mindig szeretlek! -De én már nem szeretlek. -De mért nem? -Nekem már van egy új barátom. -Értem. -Mennem kéne. Szia.
Egyszer felkeltem reggel és nem voltál mellettem, Akkor jöttem rá mindent elveszítettem, Amikor nem voltál ott engem a sors is elhagyott. A bánat majd megölt, amit a szakítás okozott, A szemembe könnyek törnek, Gyötörnek az emlékek, Még mindig érted élek Bébi értsd, meg kérlek. Imádkoztam Istenhez, hogy soha ne legyen vége. Egyszer minden véget ér ezt megtanultam végre!
Az égre néztem fel mikor az első pofont, kaptam, Én térden csúszva másztam, Na de ő csak nevetett rajtam. Csak azt kérdeztem mért?: Mért pont én velem? De nem jött rá a válasz És meg töröltem a szemem. Azt az egyet megtanultam Hogy a nőknek nincsen lelke! Úgy cserél le sokszor, Mintha tiszta bugyit venne Ez az élet sora tudod A boldogságra bánat Ez csak az első pofon volt Tesó de várhatsz még egy párat
Megértettem! Nagyszerű az érzés de néha fáj! Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld, Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden. Nem az a tét, hogy semmit se veszíts, Te kerülj ki nyertesen, Hanem a fasza gyerek aki érzelem mentesen, Keresi, hol van a boldogság.
Elhagytál engem! Szomorú és fáj nagyon, Mert az élettől én csak a szenvedést kapom, Mért mentél el? Legalább erre adjál választ, A gondolat eláraszt A fejemben kavarog Egy érzés, nem kérdés Még szeretlek Téged! A szakítás fájdalmát ugyan úgy átérzed, Eljön a nap, hogy megbocsájtasz nekem És az életet együtt leéled velem.
Talán egy délután, talán egy éjszakán, Talán egy év múlva látom újra! Talán a sors így tesz, Mit hozhat jövő Bárcsak tudnám! Bárcsak újra megírhatnád Kéred az Istentől, Kéred az embertől. Óó ha újra írhatnál…
Nagyszerű az érzés de néha fáj! Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld, Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden. Nem az a tét, hogy semmit se veszíts, Te kerülj ki nyertesen, Hanem a fasza gyerek aki érzelem mentesen, Keresi, hol van a boldogság. Hol van a boldogság??? Óó a boldogság!
Volt egy lány, volt egy fiú, Volt egy vágy, volt egy hiú ábránd. Amit a fiú táplált a lány iránt. De a szerelemnek vége És a fiú megígérte Nem szeret mást, a szíve megdobban még érte. Megértem, csendben éldegéltem, Megéltem ezt meg azt, De a sztori hidd el engem is, kiakaszt. Van, hogy fáj Van, hogy jó, Ilyen az igazi szerelem! Van, hogy öröké tart, Van, hogy nincsen kegyelem!
Muszály,hogy így legyen!
Nagyszerű az érzés de néha fáj! Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld, Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden. Nem az a tét, hogy semmit se vesz